2014. március 27., csütörtök

Az összehasonlító jogász mint jós



Március 15-én hatályba lépett az új Polgári Törvénykönyvünk (Ptk.), és ez alighanem még éveken keresztül folyamatos témát szolgáltat majd elméleti és gyakorló jogászoknak egyaránt. A nevesebb jogi kiadók is sorra jelentették meg kommentárjaikat még jóval azelőtt, hogy az új Ptk. bármilyen alkalmazására sor került volna. A várható ítélkezési gyakorlat jó közelítéssel megállapítható, ha az új Ptk. a korábbi szabályozást veszi át, vagy a korábban kialakult bírói gyakorlatot kodifikálja. De hova forduljon iránymutatásért a jogkereső közönség, ha az új Ptk. valóban újít? Természetesen a jogösszehasonlításhoz!


Egy borászati eszközöket forgalmazó cég többek között parafa-dugókat is árul nagykereskedelmi tételben. A dugókat nem maga állítja elő, hanem egy gyártó cégtől szerzi be, és azt változatlan állapotban és csomagolásban továbbértékesíti. Több éves kereskedelmi kapcsolatukban a gyártó termékeire eddig még sohasem érkezett panasz. A forgalmazó cégtől 5000 dugót vásárol egy borász, amit rendeltetésszerűen palackozáshoz fel is használ. Egy idő után döbbenten tapasztalja, hogy az 5000 érintett palackon belül penészedés indult meg, így ezek a borok fogyasztásra alkalmatlanná váltak. A penészedés oka minden kétséget kizáróan a dugók hibájára vezethető vissza, ami hiba a dugók átvételekor még szakember számára sem volt egyértelműen felismerhető. A borászati eszközöket forgalmazó cég hajlandó visszafizetni az 5000 dugó vételárát, azonban a borász nemcsak ezt, hanem a tönkrement bor ellenértékét is követeli kártérítésként.

Használt gépjárműveket forgalmazó cég egy márkás, 2 éve forgalomba helyezett gépkocsit értékesít ügyfelének. Néhány nappal a vásárlást követően az új tulajdonos arra lesz figyelmes, hogy a házával érintkező garázsából füst száll fel, és erős durranások, robbanások hallatszanak. A tűz oka a gépjármű villamos berendezéseinek meghibásodása volt. A tűzben a gépjármű teljesen kiégett, de emellett megsemmisültek a garázsban tárolt ingóságok, és károsodott a garázs épületszerkezete, sőt kisebb mértékben a garázzsal érintkező lakóház is. Az épületkárokat a tulajdonos biztosítója megtérítette, viszont a gépjármű, illetve a garázsban tárolt ingóságok ellenértékét nem. A gépjármű tekintetében a vevő elállási jogával kíván élni, vagyis a maradvány visszaszolgáltatása mellett követeli a vételár visszafizetését. Ezen túlmenően viszont a tulajdonos szerint a hiba elhárítható lett volna akkor, ha az eladó az adásvételt megelőzően az autót gondosan átvizsgálja, vagyis az eladó a garázsban megsemmisült ingóságok vonatkozásában is kártérítési felelősséggel tartozik.

A régi Ptk. 318. §-a a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére alapvetően a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályokat (339. §) rendelte alkalmazni. Vagyis szemben az objektív alapú kellékszavatossági igényekkel, a szerződésszegéssel okozott károkért viselt felelősség csak a szerződésszegő fél vétkessége esetén állt be. A szerződésszegő mentesült, ha bizonyította, hogy új járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Ezt konkretizálva a fenti tényállásokra: ha a bíróságok úgy vélik, hogy a továbbértékesítőnek nincsen megvizsgálási kötelezettsége (vagyis ez tőle az adott helyzetben általában nem elvárható), vagy a rejtett hibát akkor sem fedezhette volna fel, ha megvizsgálási kötelezettségének az adott helyzetben általában elvárhatóan eleget tett vagy tett volna, akkor nem tartozik kártérítéssel.

Az új Ptk. viszont elválasztja egymástól a szerződéses és szerződésen kívüli felelősséget. Míg az utóbbi megmarad vétkességi alakzatnak, az előbbi gyakorlatilag objektív felelősségi rendszerré alakul át kettős korláttal. A szerződésszegő fél mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozó körülmény ellenőrzési körén kívül merült fel, a szerződéskötéskor nem volt előre látható, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa (6:142. §). A kártérítési felelősség másik korlátja nem a mentesülésre, hanem a kártérítési felelősség mértékére vonatkozik: a szerződésszegő a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárért teljes felelősséggel tartozik, de a szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt csak olyan mértékben lesz köteles megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt (6:143. §). 

Az új Ptk. előkészítésében meghatározó szerepet játszó Vékás Lajos e változtatások forradalmi jellegét azzal igyekszik tompítani, hogy a bíróságok 1970-es évektől fokozatosan szigorodó ítélkezési gyakorlata – legalábbis a vagyoni forgalom professzionális szereplői körében – gyakorlatilag csak elháríthatatlan körülmény bizonyítása esetén ismerte el a felróhatóság hiányát (ld. pl.: Vékás Lajos: Parerga, HVG-Orac, 290). Ez az esetek túlnyomó többségében valószínűleg helytálló megállapítás. Viszont a mi konkrét példáinknál bizonyosan nem ez volt a helyzet. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság egy, a kiégett gépkocsi esetéhez nagyon hasonló ügyben hozott ítéletében (14.P.21.783/2006/41) nem látott vétkességet az eladó oldalán, annak ellenére, hogy „a szakértő felvetette […] annak lehetőségét, hogy a hiba esetleg kiderülhetett volna egy előzetes részletes átvizsgálással.” A Debreceni Ítélőtábla még ennél is egyértelműbben fogalmazott egy anyaghiba miatt súlyos balesetet okozó közlekedési eszköz forgalmazójának felelősségével kapcsolatban (Pf.II.20.239/2008/7): „Az I. rendű alperes az eszközt dobozban, szétszerelt állapotban forgalmazta, annak összeszerelése, üzembe helyezése a II. rendű alperes kötelezettsége volt, […] de a II. rendű alperes terhén […] jogellenes és felróható magatartás nem állapítható meg. A fékszalag anyaghibájának felismerése az I. rendű alperestől még kevésbé volt elvárható […].” A régi Ptk. ítélkezési gyakorlata alapján tehát az eladók mentesültek volna a vevő egyéb vagyonában a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése alól.

De vajon mire számíthatunk az új Ptk. alatt? Nyilvánvaló, hogy az új kódex szakít a régi Ptk. szabályozási koncepciójával, és az is egyértelmű, hogy – legalábbis a példáinkhoz hasonló esetekben – nem a korábbi bírói gyakorlatot kodifikálja. De szerencsénkre az új Ptk. sem a semmiből született. A Bécsi Vételi Egyezmény Magyarországon az 1987. évi 20. tvr-rel kihirdetett szövegének 79. cikk (1) bekezdése például így szól: „Nem tehető felelőssé a fél valamely kötelezettségének elmulasztásáért, ha bizonyítja, hogy azt olyan akadály okozta, amelyet el nem háríthatott, s ésszerűen az sem volt elvárható tőle, hogy a szerződéskötés idején ezzel az akadállyal számoljon, azt elhárítsa, vagy következményeinek elejét vegye.” Szinte szó szerint azonos megfogalmazást alkalmaz az Európai Alapelvek 8:108. cikk (1) bekezdése, a nemzetközi kereskedelmi szerződések UNIDROIT Alapelveinek 7.1.7. cikk (1) bekezdése, vagy a Közös Referenciakeret tervezetének 3:104. cikk (1) bekezdése. A kodifikáció bevallottan ezen szövegek alapján áll: „a Javaslat nemzetközi példák alapulvételével fogalmazza meg a kimentési klauzulát” (T/7971. sz. törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről, Indokolás, 587. o.). Az új Ptk. 6:142. §-ának értelmezése során tehát teljesen legitim módon nyúlhat a jogalkalmazó a mintaadó szövegekhez, azok kommentárjaihoz, illetve az azokhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlathoz.


Jelen esetben az a kérdés, hogy az eladó beszállítóinak hibás teljesítése az eladó ellenőrzési körén kívül felmerülő körülmény-e. Ha igen, akkor vizsgálható a további két feltétel (előreláthatóság, elhárítás elvárhatósága). Ha nem, akkor az eladó kártérítési felelőssége alól nem mentesül. Az új Ptk. 6:148. §-a tartalmaz rendelkezéseket a közreműködőért való felelősségre: az igénybe vevő úgy felel, mintha maga járt volna el. Ez a kodifikációs technikát illetően nem teljesen azonos a Bécsi Vételi Egyezmény megoldásával (79. cikk (2) bekezdés), de tartalmában valószínűleg nem mutat érdemi eltérést. Kérdés, hogy a továbbértékesítőnek szállító gyártó és az eladó kapcsolata beilleszthető-e a teljesítési közreműködő fogalmába. Az Európai Alapelvek kommentárja tárgyalja a munkavállalók, alvállalkozók és beszállítók mulasztását, és csak akkor látja ezt mentesítő körülménynek, ha a mulasztás ellenőrzési körén kívül merült fel; például, ha nem állt módjában másik alvállalkozót igénybe venni, és az akadály az alvállalkozó szempontjából is ellenőrzési körön kívüli eseménynek minősül.
 
A Bécsi Vételi Egyezmény uralkodó bírói gyakorlata szerencsére ennél sokkal konkrétabb fogódzót szolgáltat. Egyrészt a Bécsi Vételi Egyezmény 79. cikk (2) bekezdését alkalmazhatónak látja akkor is, ha a beszállító termékének egyszerű továbbértékesítését végzi az eladó. Másrészt egyértelművé teszi, hogy a beszállítók mulasztása nem az eladó ellenőrzési körén kívül eső körülmény. Következzék ennek szemléltetésére egy hosszabb idézet egy különösen alapos, megkapóan széles jogirodalmi hivatkozásokkal dolgozó bírósági ítéletből a német Szövetségi Bíróságtól (Bundesgerichtshof, 1999. március 24., JZ 1999, 791):

A felperes szőlőnövények termesztésével, nemesítésével és értékesítésével foglalkozó szőlőiskolát üzemeltet Ausztriában. Az oltványok előállítása során [a felperes] speciális paraffint alkalmaz, ami megóvja a szőlőnövényeket a kiszáradástól, és csökkenti a fertőzés veszélyét. A paraffint, amelynek egy részét azután továbbértékesítette, a felperes évek óta az alperestől szerezte be, aki maga is szőlőiskolát tart fenn. Az alperes a paraffint X.Y. gazdasági társaságtól vásárolta. A paraffin előállítója az A.A. GmbH. volt.

A felperesnek az alperes megrendelése alapján leszállított paraffin az A.A. cég által újonnan kifejlesztett termék volt. Az alperes az árut a felpereshez történt kiszállítása előtt ténylegesen nem kapta meg, nem vette át és nem vizsgálta meg. Az árut a felperesnek az alperes kérése szerint az X.Y. társaság közvetlenül a gyártótól, eredeti csomagolásban szállította ki. […]

1994. június 16-án kelt levelében a felperes tájékoztatta az alperest arról, hogy a paraffin hibás volt, és emiatt a paraffinnal kezelt szőlőben jelentős kára keletkezett. […]

A felülvizsgálati kérelem szerint az alperes egyébként sem felel a szőlőparaffin miatt bekövetkezett károkért, mert csak közvetítő félként járt el, és a paraffin nem szerződésszerű minősége nem tartozott az ellenőrzési körébe (Bécsi Egyezmény 79. cikk). […]

Ha a beszállító (vagy beszállítók) szerződésszegése a Bécsi Egyezmény 79. cikke értelmében egyáltalán akadálynak minősül, akkor az adásvételi szerződés tartalma alapján általában az eladó felelőssége, hogy ezt az akadályt elkerülje vagy elhárítsa. Ez következik az adásvételi szerződés tipikus jelentéséből (Magnus, in: Honsell (szerk.): Kommentar zum UN-Kaufrecht, 1997., 79. cikk no. 10.; de ld. Schlechtriem/Stoll: i.m., 79. cikk no. 47. és köv. további hivatkozásokkal). A vevő szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy az eladó maga állítja elő az árut – amiből következően a szerződésszegés általában tényleges ellenőrzési körébe tartozik, így a Bécsi Egyezmény 79. cikk (1) bekezdésére hivatkozás általában kizárt -, vagy az eladó az árut beszállítóktól szerzi be. Ahogyan fajlagosan meghatározott szolgáltatások esetében az eladó felel a beszállítók késedelmes teljesítéséért (vö. pl.: Staudinger/Magnus: i.m., 79. cikk no. 22.; Schlechtriem/Stoll: i.m., 79. cikk no. 30. és köv.), ugyanúgy felel a beszállítók hibás teljesítéséért is. E tekintetben [a Bécsi Egyezmény] nem tesz különbséget a késedelmes teljesítés és a hibás teljesítés között. Mindkét fajta szerződésszegés esetén ugyanazok a felelősségi szabályok alkalmazandók. A felülvizsgálati kérelem nem utal arra, hogy a felek a szerződésszegéssel okozott kár viselésének eltérő módjában állapodtak volna meg, és ez a körülményekből sem következik.

A Bécsi Egyezmény 79. cikke értelmében – ha egyáltalán alkalmazható (ld. fent) - a nem szerződésszerű teljesítés következményei alól az eladó csak akkor mentesül, ha a szerződésszegés nem tartozik az eladó ellenőrzési körébe. Mivel az áru beszerzése (mint láttuk) az eladó ellenőrzési körébe tartozik, a Bécsi Egyezmény 79. cikk (1) és (2) bekezdése alapján (még abban az esetben is, ha – mint jelen ügyben – az áruk hibája a beszállító vagy beszállítók ellenőrzési körébe tartozik) csak akkor mentesül a felelősség alól, ha az áru hibája olyan körülményekre vezethető vissza, amelyek kívül esnek az eladó és valamennyi beszállítója ellenőrzési sem volt indokolt a paraffin korábban mindig kifogástalan minősége miatt. A felelősség alapja az, hogy az eladó vétkességének a kárveszély-viselés törvényi szabályozása szerint nincsen jelentősége, és mivel a felek a szerződésszegéssel okozott kár viselésének eltérő módjában nem állapodtak meg, az eladó szavatossági felelősséggel tartozik. [...]

A jövőben tehát a példánkhoz hasonló esetekben vétkességtől és a beszállítói mulasztásoktól függetlenül megállapítható lesz az eladó kártérítési felelőssége a szerződésszegéssel a vevő egyéb vagyonában okozott károkért is. Az angol népköltés durva átírásával mondhatjuk tehát:

A dugó miatt a bor elveszett. / A paraffin miatt a szőlő elveszett. / A kocsi miatt a garázs elveszett. / Máskor olvasd el jól a vételi egyezményedet! (Akkor is, ha nem te vagy a gyártó…)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése